Nem kell sarkosan fogalmazni, de a pénzügyi ismeretek terén eléggé rosszul állunk - véli Ormos Mihály a Műegyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karának dékánhelyettese. - Negyven év kényszerszünet, és tizenvalahány év átmeneti időszak után itt volna az ideje annak, hogy tisztába jöjjünk az alapokkal, ez nem csak azoknak a kiváltsága kell, hogy legyen, akik a graduális vagy posztgraduális felsőoktatásban a pénzkezelést hivatásuk miatt megtanulták.

A saját vagyonunkkal, a saját befektetésünkkel meglehetősen csekély időt foglalkozunk, átlagosan néhány órát egy évben. Ez hihetetlenül csekély, különösképpen akkor, amikor a nyugdíjrendszer új formáira próbálunk átállni - áll a Műegyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karának dékánhelyettesének közleményében.
Ormos szerint, a szolidaritási alapon működő rendszer egyre kisebb részt kap az idősödő emberek finanszírozásából, az időskorra szánt bevételeknek egyre nagyobb részét teszik ki a különböző befektetések. Ha ez nem is lenne így, a megtakarítások zöme leginkább a lakosságnál jelentkezik, márpedig, ha ez így van, akkor nonszensz, hogy az emberek nem foglalkoznak ezeknek a megtakarításoknak a menedzselésével. Alapvetően szükséges volna, hogy rendelkezzünk pénzügyi ismeretekkel, legalább az alapvetések területén, hogy mi a különbség egy kötvény, egy részvény, egy befektetési alap vagy egy egyszerű bankbetét között. Hiszen nem véletlen az, hogy a különböző megtakarítási formákhoz különböző kockázatokat és különböző várható hozamokat rendelnek, ezeknek a nem ismerése egészen nehézkessé teszi menedzselni a saját pénzügyeinket.
Amikorra olyan megtakarításokkal rendelkezik valaki, amelyeket kamatoztatni és nem felélni akar, akkorra tisztában kellene lennie azzal, hogy a magas kockázathoz magas várható hozam, az alacsony kockázathoz pedig alacsony várható hozam dukál. Enélkül az összefüggés nélkül, ami pedig az emberek fejében legnagyobbrészt nincsen meg, egészen nehéz menedzselni a saját befektetéseiket. Ezt az összefüggést kellene valamikor az embereknek megtanítani. Mindegy, hogy mikor, az általános iskolában, középiskolában vagy éppen az egyetemen történik meg.
Másfajta pénzügyi ismeretek ezután jöhetnek csak. Ha ezt az összefüggést valaki elsajátítja, utána jöhet az, hogy tisztába kerül azzal, hogy a különböző értékpapíroknak milyen várható hozam-kockázat összefüggése van.
Tudni fogja azt, hogy a kötvény alacsonyabb kockázatú befektetési forma, mint egy részvény. Tudni fogja azt, hogy egy kisebb vállalat részvényei kockázatosabbak, mint amilyenek egy nagy vállalat részvényei, és így tovább.
Ha ezt a kisbefektető megtanulta, már csak azt kell megkérdeznie az alkusztól, a bankban vagy a befektetési alapkezelő társaságnál, hogy milyen tranzakciós költségek mellett dogoznak, milyen kockázatra fektetik
be a pénzét.
A befektetési alapok jósága nem állandó. Amikor megnézzük a befektetési alapkezelőket, az egyik évben ezt találjuk a legjobbnak, a másik évben a másikat. Nincsen konzisztensen nyerő befektetési társaság. Annyi a kérdés, hogy a pénzt milyen tranzakciós költség mellett fekteti be, és a legolcsóbbat kell választani. Én legalábbis mindenképpen ezt tanácsolnám.

Az alapkezelő kiválasztásánál kizárólag a tranzakciós költségek számítanak. Semmi mást nem kell mérlegelni, hiszen a tőkepiacokon a befektetéseknek a várható hozama és azoknak a kockázata mindenhol kéz a kézben jár. Ha magas a kockázat, magas a várható hozam, de a magas kockázat a várható hozamot szépen el is térítheti. Kicsi kockázat, kicsi ingadozás az kicsi hozammal kecsegtet.
Ha nemzetközi kis kockázatú kötvényalapba akarsz fektetni, mindenhol ugyanazzal a várható hozammal számolhatsz. Az nem mindegy, hogy ki mennyiért vállalja ezt az akciót. Van ahol másfél százalékért vállalják, van, ahol egy százalékért, van ahol többért, ez lesz a meghatározó. Nem szükséges azzal foglalkozni, hogy ki a megbízható befektető, mert ezt megteszi a felügyelet, és a felügyelet ezen nagyon is komolyan őrködik, hiszen ha egy bankban csuklik meg a bizalom, akkor az egész pénzügyi rendszerben rendül meg a bizalom. Tehát, amikor az emberek azt látják, hogy vállalati kötvényt vásárolni kockázatos, akkor nem attól az egy cégtől fognak elpártolni, hanem az egész pénzügyi rendszertől, legalábbis a pénzügyi rendszernek ezen szegmensét hagyják ott - véli a Műegyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karának dékánhelyettese. VGO

forrás:
VG.hu